Dr. Agócs József
Szabadfoglalkozású fotográfus
Okleveles gépészmérnök. 1963-ban kezdett fotózni. Autodidakta módon tanulta meg a fotózást. Alapítója volt a középiskolai és később az egyetemi fotóklubnak. Egyetemi évei alatt vezette az egyetemi újság fotórovatát. Tagja a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének.
2009- ben első díjat nyert az Északmagyarországi Fotóművészeti Szemlén vetített kép kategóriában és a Fesztiválok Éve 2010 Fotópályázaton „Profi" kategóriában. Egy fotója bekerült „Az év fotói 2009" MÜOSZ által kiadott fotóalbumba. A 2010-ben meghirdetett MAFOSZ Szalon fotópályázaton egy fotóját elfogadták.
„Szeretek fotózni: elkapni a pillanatot, úgy ahogy én látom, úgy ahogy nem hétköznapi; olyan részleteket, mozdulatokat fotózni, melyek az egyszerű szemlélőnek fel sem tűnnek. A technikát csak eszközül használni a cél érdekében; megmutatni a szépet, a csodát, a romantikust, a tragikust, az embert, úgy hogy ne legyen öncél, úgy, hogy ne csak a művészek, a kollégák, a hozzáértők leljék benne örömüket, hanem az átlagember, a tömeg: ez az igazi érték."
Okleveles gépészmérnök. 1963-ban kezdett fotózni. Autodidakta módon tanulta meg a fotózást. Alapítója volt a középiskolai és később az egyetemi fotóklubnak. Egyetemi évei alatt vezette az egyetemi újság fotórovatát. Tagja a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesületnek és a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének.
2009- ben első díjat nyert az Északmagyarországi Fotóművészeti Szemlén vetített kép kategóriában és a Fesztiválok Éve 2010 Fotópályázaton „Profi" kategóriában. Egy fotója bekerült „Az év fotói 2009" MÜOSZ által kiadott fotóalbumba. A 2010-ben meghirdetett MAFOSZ Szalon fotópályázaton egy fotóját elfogadták.
„Szeretek fotózni: elkapni a pillanatot, úgy ahogy én látom, úgy ahogy nem hétköznapi; olyan részleteket, mozdulatokat fotózni, melyek az egyszerű szemlélőnek fel sem tűnnek. A technikát csak eszközül használni a cél érdekében; megmutatni a szépet, a csodát, a romantikust, a tragikust, az embert, úgy hogy ne legyen öncél, úgy, hogy ne csak a művészek, a kollégák, a hozzáértők leljék benne örömüket, hanem az átlagember, a tömeg: ez az igazi érték."
 |
 |
 |
 |
 |
